Önként vállalt szingliségeim

kép: freepik

Az elmúlt napokban több szingliséggel kapcsolatos cikk került a szemem elé. 

De nem az árnyoldaláról szólók, hanem épp ellenkezőleg. 

A napos oldalát bemutatók. 

Nyilván nem véletlenül dobta elém őket az univerzum nagy gépezete… hja, hát véletlenek ugye nincsenek. 

Ugyan ismerem a napos oldal számos aspektusát, de amikor hozzám hasonló egyszerű, hétköznapi nők is leírják ugyanazokat az érzeteket, tapasztalásokat és meglátásokat, megerősödik bennem a gondolat:

a szingliség JÓ. 

Persze, amikor nem “önként” vállalod, akkor csak az árnyoldalát látod. A magányt, a depressziót, a szeretetlenséget, csupa negatív oldalát fedezed csak fel. 

Megértem. És ilyen is kell. 

Ám az önként vállalt szingliség már egy egészen más dimenzió. 

Szerintem arra valahogy meg kell érni. Kell hozzá nem kevés tapasztalat, s némi bölcsesség is. 

Önként vállalni valamit – és tényleg, szívből, mások által nem befolyásolva – az egyik legszebb dolog a világon. 

Hiszen szabadon dönthetsz. 

Szabadon szinglivé minősülhetsz. 

Ha írnék egy novellát, ez lenne a címe: 

Önként vállalt szingliségeim

kép: freepik

Lehet, hogy lenne egy kis Bridget Jones-os beütése is, de Carrie könnyed stílusában íródna. 

Őszintén. Klisék nélkül. 

Más volt 25 évesen, és más 35 évesen. Nyilván más lesz 65 évesen is. 

Hogy én azt gondolom, 65 évesen szingli leszek??

Miért ne? 

Voltak nekem is “Big”-jeim, de aztán sose lett happy end. 

De ez nem hitvesztés, nem azt jelenti, hogy ne lehetne majd egyszer…

Épp ez benne az izgalmas. Mindig alakíthatod úgy, ahogy neked a legjobb. 

Ez kiváltság.

De bátorság is. 

És a lehetőség mindenkinek a kezében van. 

Szép napot kedves szingli barátnőim!

üdv, kerri 

Ha tetszett az írásom, köszönöm szépen, hogy megosztod!

Kövess itt, a cafeblog.hu honlapon, és a Cafeblog facebook oldalán is.